Titkod, talán, harmatcsepp lehet
mely lopva, pillantásodba rejtezett..
vagy istenek fogták bölcsődnél két kezed
S lényedből sugárzik most, e bűvölet...

---

Szemed oly tiszta még
S féltett titkait az Ég
Rubin ajkaidban rejtette el
Amíg csak létezel
szívem többé nem enged el...

---

Durcásan, ha ébred a nap
s Veled fésűd is hajbakap
nevess tükrödre, s talán -
visszanevetek a tükör túloldalán...

---

Veled ébred a Reggel
kényelmes, puha neszekkel
napfénybe, szellőbe öltözik
de holnap újra ágyadba költözik ...

---

Idő.. néha mint gyorsröptű madár..
Máskor ólomlábakra áll
Mi ez a szívbe markoló szédület
Veled - s egyedül Nélküled...

---
Éj, csillagfoltos bársony köpenyét
Hajnal bíbora, ha tépi foszlányokra szét
Majd a büszke Reggel is lábújjhegyre áll..
A Világ .. pillantásodra vár...

---
Néha nem elég a szó,
kéz a kézben volna jó
a csend hangján mondva el
mindazt, mit szívemtől kérdezel...

Tükrödbe, szememmel nézz
Legyek vigyázó kéz,
mely óvja álmodat
S Reggel újra ha látogat
Tükrödbe szememmel nézz...

---

Ha hív e szív, ha sóvárogva hív
ne habozz igent mondani
Szívem óhaja szívedbe szerelmet oltani
S mit nem lehet szavakkal,
Szív súgja majd, mint szellő tavasszal...

---

Barátom, Szél , most Rólad beszél
útközben, Nálad megpihent
Arcodat simítva lágyan átölelt,
s fekete fürtjeid közül legott
Kedvemért, lenge illatot lopott

Visszatartva forró lélegzetét
ajkamra súgja ajkad rubin igézetét..
Szemeid tüzét meséli már,
köröttem körbe, zúgva, forogva jár,

Tétován görgetve száraz avart..
-pillantásod benne is vihart kavart
..Hangodon próbál szólalni meg,
dallamától e szív bódultan megremeg

Szellővel holdfényt szór, álmot hozót
Csillag szemeddel vígasztalót
S ma végre én is elhiszem
ragyog még csillag, talán..-nekem...

---

Éj, ha megállítja Göncöl szekerét
Hajnal
lángjával, ha gyógyítja csillagok sebét
Álommanó hét pecsét, hét lakat alatt
megőrzi, vigyázza titkos álmodat

Reggel
álmosan ha sétál Feléd
előre küldve megannyi pajkos gyermekét
Zsonganak csillannak ..- csupán kedvedért
hangok, illatok, fények hódolnak mosolyodért

S a Nap
túlontúl ha ontja éltető hevét
Sóhajtasz.. óóó.. ebből kevesebb elég
Idő, ha kerge, s megáll..-most szalad..
Hisz' tudod-Szeretni őrülten, repesve, szívből szabad...

Ékszerként hordozlak magamban
tündöklőn izzó drágakő alakban
ragyogsz szívem legmélyebb rejtekén
..vezérlő csillag, álmaim háborgó tengerén...

---

Mit hozhat egy múló pillanat..
Napfényt, felhő sírva ha felszakad
Virágon gördülő harmatcseppeket
..Szemed végre ma rám nevet..

Szivárványt, szomorú szemű eső után
Csillanó csöndet késő, őszi délután
Szellőt, lágyat, borzongatót
Vágyat ,forrót, szívbemarkolót

Szerelmet, fájón gyönyörűt
Reményt a szívnek, édes keserűt
Boldogságot, száz szívdobbanást
Álmokat, életet, mindent - semmi mást...

---

Szavakkal, némán elmondhatatlan
betűkkel, tűzzel leírhatatlan
lélek, ha szárnyal, nyughatatlan
vágy-édes, kibírhatatlan
felfoghatatlan, fájó érzelem-SZERELEM...

---

Bíbor Hajnal, éjel, elcsenve édes könnyeid
megalkotta mezők gyémántcsöppjeit
Sóhajodból - Szellő, nyári lombok hangjait

Mosolyod mintázza rózsák lángoló szirmait
Pillantásod csillagokat hintett a bársony éjjbe
S eggyé, ha válhatunk végre
új világ születik...

---

Éj, leplével, ha gyöngéden rádhajol
puha párnád, mint szeretőd átkarol
lehunyt szemedben álmok suhannak tova
ajkadon alszik egy cica kedves mosolya...

---

Éj, felöltve csillagfoltos, elnyűtt köpenyét
bíbor Hajnalnak, ha nyújtja majd kezét
ébredő, lebbenő, lusta porszemek
csapata sóhajodtól lágyan megremeg

Ébredés.. álmosan, ha puhán
hullámzik, suhan végig a szobán
Táncbakezdő, pajkos porszemek
nevetnek Rád - új Reggel közeleg

S világunk e békés szegletén
mosolyog, árad, átölel a Fény...

---

Kapaszkodj álmaidba
rossz idők, ha járnak
Gondolj holnapunkra, ne higgy a mának
Legyen egy csöppnyi hit
-de hisz' jól tudod
Szerelmünk legyen vezérlő csillagod...

---

Hosszú, néma éjszakák alatt
mikor még szunnyad a gondolat
Ébren.. Rólad álmodom
vigyázón átölel karom
Ringatlak álmodozva csöndben én
mint esőcsepp, ha legördül ablak peremén...

---

Titkaid, talán, nem érnek kincseket
ha sírsz, nem érti senki meg
Tükrödben ha nézed arcodat
Valóság úgyis mást mutat
Lelked nem látja senki sem
mutasd hát nekem...

---

Apró ránc talán ,
nyári éj felhőtlen csillagbársonyán
lágy hang csupán,
tavaszi szellőorgonán
öleltél, őszinte szerelempuhán
mint árva felhőt szivárvány - eső után...

---

Irígyeid, mind a csillagok
szemed a vágytól, párásan ha felragyog
Majd ránklelve, Hajnal
betakar bíbor sugarakkal...

---

Felgyújtva vágyaink lüktető tüzét
Szívünk szikrái száguldva szóródtak szerteszét
Szerelmünk izzó szobrot alkotott
Testünk gyönyörbe hullt, a Szívre hallgatott...

---

Hold - gyöngéden ránk hajolt
fényével lágyan átkarolt
S gyémánt csillagok alatt
halmoztunk egymásra forró csókokat,
suttogtunk őrült, szerelmes titkokat
A telihold alatt...

---

Emlékszem, vihar volt..
hangodban, símulva hozzám, cica dorombolt
feküdtünk, egymáshoz szorosan bújva

Szerelmes titkokat lázasan súgva
S az éj buja órái alatt
eső vígasztalt, kint, könnyező lombokat...

---

Hajad lágyan ha párnámra hull
arcom forrón arcodhoz simul
ajkunk puhán ha összeér
lelkünk örök szerelemről mesél
Tudd..szívem csak Érted él
mint Nappal, s az Éj
Végleg összetartozunk...

---

Álmos hangokkal Reggel, ha ébred
Csókollak százszor is újra, ha kéred
S megnyitom szívem legmélyebb kapuit
Érted...

---

Sóhajok, izzó gyönyörbe hullva
Érintés, vad - érzelmek dúlta
Testünkben vágy, olthatatlan
újra, s újra gyűrődő paplan..

Titkos halmokra halmozott csókok
suttogó félszavak, kapkodó bókok
Ütem, mit vér diktál, mindent elsöpör..
Pihegve andalít szívet a gyönyör

perc.. melyben e két szív összeért,
Csillagok szóródtak szikrázva szerteszét
S jókedvű reggel, ha közeleg
számban csókod ízével ébredek...

---

Szerelemre szaggatott édes éjszakák
vigyétek szívünk lázas ritmusát
őrült ereinkben ha száguld a vér
mohó bőrünk ha egymáshoz ér

Bársony hajlatok között
ajkam ha elmerül..
tested mint büszke íj, újra ha megfeszül

Szerelmünk szelíden tomboló ár
lelkünk egy lélegzetre egekbe száll
felfedve vágyunk végső misztériumát..
..majd újra égünk, s újra..számtalan éjen át...

Ajkadról csókok csodáit várom
Szemedben csillog minden titkos álmom
Hangodban boldogság bújik el
Álmoktól övezve-mint álom érkezel..
S a reggel Nélküled múlik el...

---
Porladó ajkak elhamvadt csókjai
Törött szív utolsó, fájdalmas bókjai
Lélek, mely emlék kötélbe kapaszkodik
Gyertya, mindkét végén ha meggyújtva égetik

Bíbor Hajnal, melyet felhők rejtenek
Hulló csillag mit csodálnak, s elfelejtenek
Csillagszóró, egy percre még felragyog
kidobott fenyő, ha nem díszítik apró angyalok

Szív, jéggé dermedve ha álmodik
Szó..-ész börtönéből el, nem engedik
Karok, a párnát ha sóváran ölelik
Könnyek, e párnát ha bőven öntözik

Hold-szívében most is álmodó
Nap - tüzével fagyot s bánatot hozó
Fény - sötétben, ha enyészik el
Boldogság.. - NEM létezel...

---

Szerelem, vágy, ígéretek
mind mind, kihűlt hamuban hempereg
boldogságom tűnékeny tüzét
Valóság Úr fagyos kacajjal fújja szét

Éjfél tekintetével bámul hajnalig
szívembe vájja jégszilánk karmait
S dideregni látom
szerelmem apró,- törékeny lángjait

MÉG küzdenék ..
erőm s türelmem lenne még
De vastag
felhőözön mögött nem csillan tiszta ég...

---

Könnyekre tépett éjszakák
Sóhajokra szabdalt nappalok
Vigyétek szívem jajjszavát,
S hogy örökre Övé vagyok ...

---

Ha emlékezel, s szemedbe könny szökik
Vágyódva, ha nem alszol, néha reggelig
Makacsul, ha visszatér mindíg egy gondolat..
Csak szíved az..
Mely örökre egyedül maradt...

---

Szerelmet, ha vall egy férfi
mutatva hulló csillagot
Csöndben csillanó könnyeid övének érzi
S a haldokló fény még egyszer felragyog
az első csókban majd - örökre meghalok...

Tűzbe néztem ..kéktüzű, mágikus csillagok
tűzhöz értem..rubin mosolyért lángolok
tűzben égve..jéggé, lelkemig fagyok
tűzre vágyom..szívemen szomorú jégcsapok

Tűz..az ezeregy, álmatlan éjszakát
tündérmesékben, ha lobogva íveli át
..e bűvöletben minden szív életre kel
de lebbenő lángjában vágyaim, álmokká égnek el

Végtelenbe vesző parázsló pillanat
Szív legmélyére zárva, végleg, ha itt marad
s Egyetlen..az Örök Éjszakát
rőtt fényével ha fájón világítva át

Emlékek homályos tükrében mutatja arcodat..
Megfakult mosolyom melletted..
.. torz árnyék csupán
görbe emléktükör törött hátoldalán

Tűz.. újra és újra hiába lobbanva fel
Tűz.. önmagát, ha lángolva emészti el
..Tűz.. hasztalan álmokat hevít..
Tűz.. nem simítja hangod, háborgó lángjait..

Tűz.. olthatatlan lobog
mást megéget, Téged örökre ölelni fog...

---

Születésnapodon..
Szíved, hogy ne érje bánatom
Rózsák szépséges szirmaiba rejtem
Egyetlen lélegzetig idézve fel
múltat, jelent, jövőt..-mely nem jön el...

---

Nevetésed szívemben szét, igazgyöngyökre hullt
Lelkem kopott kövein e maroknyi csoda végiggurult
érintetlen, titkos tavasszá változtatva át
fáradt álmaim, s a köröttük gomolygó öreg éjszakát

Világomban most második legjobb dolog
hangod bársonyának egy lélegzetig, ha hódolhatok..vágy, számolatlan ,már álmatlan éjszakán remeg pillantásod tükörkék tavában, egyszer újra fürödni meg

..Idő.. Ő álnokul régesrég elkerül
Emlékeimre, Rólad, kegyes árnyéka nem vetül
Vallatnám sorsom, de pecsétes titok
Szíved elvesztett kulcsához, mégis, hogyan juthatok..

Kimondott szavaim bűvös ereje elfogyott
lelkem szivárványa, szürke alkonyattá, hirtelen kopott-..Vörös Rózsa.. szerelmes szívek szent szószólója

ezeregy, áldozta szépséges életét
visszakapni értük, törött lelkem, elveszett felét...

---

Egyetlen szóért, hiába, meghalt ezer egyszál rózsa hétköznapi csoda, senki nem tud róla..

szívemet szavakkal, pusztítsd el, most! kérlek !
Szerelemért cserébe billenjen a mérleg
közömbös nyelve a halál felé..
lelked úgysem roppan belé

Kincsem, féltett, már egyetlen egy maradt
nemrég csak új szívdobbanás, egy régi szív alatt..
Enyém? Talán.. néhány röpke, örök éven át
feledtetve még a kegyetlen, közelgő magányt..

A Jövő nem jött el értem
Múltat, a némát, hiába kérdem
.. Jelen.. Ő reménytelen..
Sohasem törődik velem, múltammá válva löki el szivem..
Kedves Köd..ereszkedj lopva Fájdalmam köré,
rejtsd hófehér, jótékony fátylaid mögé,
vezesd homályos, úttalan utak közé
Árnyát ne borítsa többé, tépett lelkem fölé ..

Majd, mikor valóságról álmodnak az álmok
Lebbenő köpenyében Idő, az álnok
talán, egyszer, szembe áll velem
el, nem hárítja többé könyörgő kezem...