Kockázatok és mellékhatások

Talán nincs is olyan felhasználó, aki még nem találkozott volna vírussal. Jelenleg körülbelül hetvenezerféle számítógépes károkozót ismerünk, közülük mindössze 250-300 cirkulál és garázdálkodik gépeinken. Félni azonban nem feltétlenül kell tőlük.

A vírusok speciális számítógépes programok, amelyek akár egyetlen számítógépen is képesek állományról állományra terjedni. A fertőzött állományok futtatásával gyorsan és észrevétlenül megfertőződhet a merevlemezen lévő többi programfájl és dokumentum. Ahhoz, hogy a vírus egy másik számítógépet is megfertőzzön, a felhasználó közreműködésére is szükség van: programok, dokumentumok, lemezek küldözgetésével terjednek át más gépekre a károkozók. A vírusok megjelenése a személyi számítógépek elterjedéséhez, népszerűvé és elérhetővé válásához kapcsolódik: 1986-ban jelent meg az első PC-s vírus, amely Pakisztánból (!) indult hódító útjára. Fontos megjegyezni, hogy a legkorábbi feljegyzett vírustámadás öt évvel korábbra datálható: az Elk Cloner azonban csak Apple gépeken terjedt, és viszonylag kis körben okozott apró károkat.

Egy mai vírusnak elég, ha egy pillanatra nem figyelünk, és például installálunk egy olyan programot, amit előzőleg nem ellenőriztünk.

Ekkor még elsősorban floppykon terjedtek a vírusok: például egy játékprogram, amely kézről kézre járt, könnyedén elrejthetett egy beazonosíthatatlan exefájlt, amelyre a gyanútlan felhasználó – arra gondolva, hogy ezt is el kell indítani az installáláshoz – rákattintott, és ezzel máris elindította a támadást. Talán elsőre furcsának tűnik, de ezek a korai vírusok gyakran veszélyesebbek voltak a maiaknál. Tíz éve még nagyon sok olyan vírus terjedt, amely azonnal a rendszerfájloknak esett neki. Percek alatt megváltoztatták a számítógép alapbeállításait, és ezzel gyakorlatilag lehetetlenné tették a további munkát. Komoly változást a vírusok frontján a Windows hozott. A Windows 3.1 megjelenésével 1992-ben a vírusírók egy új, a támadásokra nem eléggé felkészült platformot kaptak – ki is használták hát a lehetőséget. Ekkorra datálhatjuk a – ma leginkább elterjedt – férgek és makrovírusok megjelenését.

Utóbbiak, bár később jelentek meg mint a programvírusok, de ma már sokkal több fertőzést okoznak. Gyakoriságukat egyértelműen az internet elterjedése okozza. A makrovírusok ideális környezete ugyanis az e-mailhez csatolt vagy a letöltött dokumentum. Ezek a károkozók a dokumentumszerkesztő alkalmazások (Word, Excel) azon lehetőségét használják ki, hogy bizonyos, gyakran ismételt lépéssorozatok programkóddal (makróval) automatizálhatók. Az ilyen makronyelvek annyira fejlettek, hogy a dokumentumon kívül is végezhetnek módosításokat, például fájlokat törölhetnek.

A férgek (angolul: worm) a vírusokhoz hasonlóan szaporodnak, de nem fájlokat fertőznek meg, hanem számítógépről számítógépre terjednek internet vagy hálózat útján. Veszélyesebbek, mert kevéssé függenek az emberi műveletektől. Egyetlen rossz mozdulat elegendő ahhoz, hogy valamennyi ismerősünknek továbbítsák magukat. Elsődleges céljuk, hogy egyszeri futtatással minél több számítógépre terjedjenek. Komoly veszélyt tehát nem jelentenek, legfeljebb a hálózati csatlakozásunkat lassítják le – ami persze ugyanolyan zavaró lehet.

Irodalmi előzményei vannak az elnevezésnek A vírus szót egy akadémiai publikációban használták először, amit Fred Cohen írt Kísérletek számítógépes vírusokkal címmel 1984-ben. Azonban már az 1970-es évek közepén egy David Gerrold által írt tudományos novellában szó esett egy kitalált számítógépes programról, amit Vírusnak hívtak, amely csaknem egészében úgy viselkedett, mint egy mai vírus. John Brunner 1975-ös novellájában, a The Shockwave Riderben szó esett egy olyan programról, amelynek a tapeworm (szalagféreg) nevet adták, és ami a hálózaton keresztül terjedt.