• "Játék az élet, a halál komoly.
• Láttára megfagy tréfa és mosoly."
• (Komjáthy Jenő: gondolatok a halálról)

"...mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is..."

Mérlegeltem, mi volt, s mi lesz és úgy láttam, mindegy mi vár: egyensúlyban tartja üres életem egy üres halál...

Az élet maga egy álom, melyből felébredve a halállal nézel szembe!!

"Az tesz minket sebezhetővé, hogy nem fogjuk fel: van rosszabb a halálnál..."

A halál nem lehet olyan rossz dolog, még senki nem jött vissza panaszkodni.

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

Az élők csupán vakációzó halottak.

Bocs, hogy élek. Többet nem fordul elő!

Élni segít, aki halni tanít.

Élő embernek is lehet holt lelke.

Ha a természetes ételek valóban olyan egészségesek, akkor hogy lehet, hogy az emberek 70%-a természetes halállal hal meg?

Ha megéred a százat, akkor megúsztad. Nagyon kevesen halnak meg száz éves kor felett.

Mindenki a mennyországba akar kerülni, de igazából senkinek sem akaródzik meghalnia!

Minél előbb meghalsz, annál tovább leszel halott.

Ne feledd el, sírva jöttél a világra, s körülötted mindenki mosolygott. Úgy kell élned, hogy mosolyogva menjél a másvilágra, s körülötted mindenki sírjon...

Vajon van élet a halál előtt?

Reggel megismerni az igazságot és este meghalni. (Konfu-Ce)

Akik napi programjukból ki tudják iktatni a halál lehetőségét, azok az optimisták. (Arkagyij Sztrugackij)

Az életet nem lehet élve megúszni. (Ismeretlen)

"Gyöngeségünk a test gonoszságában lakik, éa azokban a földi részekben, amelyeket elemészt a halál. Maga a test nem gonosz, de benne van a gonoszság. Ez okozza a félemet és a vágyat, a bánatot és az örömet." - Vergilius

A halál nem választ el,csak a szeretet.

...ha hatalmamban lett volna, hogy ne szülessek meg, bizonyára nem vállaltam volna az életet ilyen nevetséges feltételekkel. De még hatalmamban áll meghalni..

"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".

"Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól; akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél; az ember mindig jobbat remél. Porból lettem, s porrá leszek; félek, hogy a ködbe veszek. "

"Meghaltál bennem és én is meghaltam. Úgy ringok Isten és Közted mint törött hintaló. Egész belefáradtam már, de így a jó."

"Meredek út amelyen haladok, vért izzadok, de mégis dalolok. Talpam alatt hegyes kavicsok gyötörnek amíg bírom addig ballagok"

Sírok egy mosolytól, a komorságot keresem..fáj egy szó, egy tett, meghalok az élettől, hiszen a halált keresem.

A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

Henry Scott Holland Kanonok

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.

Marjorie Pizer

Én vagyok a szelíd őszi eső

Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.